Harry Potter és a szerelem éve
Petkóca  2004.03.29. 20:28

Hermione vallomása

Most riadt föl álmából a mi kis hősünk…..nehéz éjszakája volt. Megint átélte Sirius elvesztését. Fájó pont ez a lelkébe….De…NEM! Ezen már túlléptem, mondja magának Harry.
-Most rögtön irnom kell valakinek egy levelet, nem bírom tovább!-Mondja és előveszi sebtében pennáját.
Közben azt szeretné eldönteni kinek, írjon? Hermionénak, Ronnak vagy kinek?
-Hermione lesz a legjobb! Ő ezt jobban megérti és nyugtatóbb is lesz a válasza! -gondolja de, ekkor még nem is sejti milyen nyugtató lesz az a levél.

Kedves Hermione!

Tudod azért szánom rá magam az írásra, mert kell egy megértő társ! És én rád gondoltam!
Nem tudok megnyugodni Siriussal kapcsolatban, pedig azt hittem sikerült de most is azért írok, mert újra vele, álmodtam és ez már nem az első!

A sebhelyem nem fáj! Ennek nagyon örülök!

Képzeld Petunia néni egyre kedvesebb velem, segít és csempész nekem rendes kaját! Nem tudom mi történt vele, de mint mondják jobb később, mint soha!

Ennyi! Várom hamar leveled!

Ui: Szeretlek (barátilag) Harry

-Hedvig! -szólt-ezt vidd el Hermionénak! -felkötözte a madár lábára a levelet! -És nagyon siess!

Visszafeküdt ágyába és hosszas tipródás után végül sikerült elaludnia. Reggel korán ébredt és lement a konyhába, mert sejtette, hogy Petunia néni lent van, és akkor kaphat rendes embernek való ennivalót.
-Szia Harry! -köszönt Petunia -Mit szeretnél reggelire?
-Jó reggelt! Lehetne pirítóst?- kérdezte Harry
-Persze, melegen? Mert akkor megmelegítem!
-Jó lesz így is, köszönöm! Petunia néni?
-Igen?
-Kérdezhetek valamit?
-Igen.
-Miért vagy velem ilyen kedves?
-Jó kérdés! Tudod, rájöttem hogy nem vagy olyan rossz!
-Értem.
Ezután nem beszélgettek. Harry némán megette a pirítósát és felment a szobájába.
-Hedvig! -vette észre a madarat, az ablakban ült és kinyújotta feléje a lábát. -Gyors voltál!
Harry Hermione válaszát kapta meg. Remegő kézzel kibontotta. Nem tudta mért remeg, ilyen se történt még vele!

Kedves Harry!

Nagyon örülök, hogy rám gondoltál megértő társként ezzel én se lettem volna másként

Mi a csuda, gondolta Harry.

Nagyon szívesen elmennék hozzád segíteni túl lépni ezen a dolgon de, nem hinném, hogy ez jó lenne a nagybácsikád ideginek!

Annak is örülök, hogy renben a sebhelyed és Petunia nénikéd is kedves…Ki gondolta volna?

Létszíves írj vissza, mert ez nagyon fontos nekem is, hogy tudjam, mi történik veled!

Csóközön:
Hermione (szeretlek)

Hát erre a válaszra Harry sem számított: ”ezzel én se lettem volna másként”

Ez azt jelenti ő is hozzám, fordul, volna?
Szeretlek?? És nincs, ott hogy barátilag? Biztos elfelejtette…Nem hinném, hogy szándékos volt!

Elővette pennáját és válaszolni kezdett.

2. fejezet
Hermione és Harry a Privet Drive-on


Szia Hermione!

Ez azt jelenti, hogy ha lenne hasonló bajod nekem, írtál volna, nem Ronnak?
Én mindig is azt hittem vele jobban elvagy…

Ezt a látogatásodat a Privet Drive-ra még ne vessük el, mert még megkérdezem Petunia nénit.
Hát.. Petunia néni viselkedésére én se tudok reagálni csak annyit, hogy ez nagyon jó.
Lehet, hogy Dumbledore irt neki levelet vagy ilyesmi….

Örülök, hogy fontos mi történik velem, nekem is hogy veled mi történik!

Szeretettel ölel:
Harry

-Bocsánat Hedvig de ezt megint vidd el Hermionénak, mert fontos! -De miért olyan fontos? Tán ennyire sürgős ez a pár mondtad? Ezt Harry sem tudta.

Pár órával később….

-Azért Ronnak is kéne írni valamit!-azzal elővett egy papírt és írni kezdett.

Kedves Ron!

Mi történik veled? Velem semmi különös! Írj minél hamarabb!

Üdvözlettel:
Harry

Mivel Hedvig még nem tért vissza Hermionétól ezért letette az asztalra a levelet.

Másnap reggel mikor felébredt észrevette Hedviget az ablakban. Rögtön odament hozzá leoldotta az érkezett levelet és felkötözte Ronét a lábára.

-Vidd ezt Ronnak-mondta-Ja és nyugodtan, menj, nem kell sietni még ott is, maradhatsz!-Azzal útjára bocsátotta a madarat.

Azzal kibontotta a levelet. Hermione válasza volt.

Kedves Harry!

Igen neked írnék nem Ronnak. Oké. Én szívesen elmegyek hozzátok, úgyis nagyon hiányzol!

Mikor kérdezed meg?

Te írtál Ronnak?

Csóközön: Hermione

Harry alighogy letette a levelet halottam Petunia nénit.

-Ebéd! Harry gyere gyorsan!-szólt
Harry gyorsan lefutott látszólag csak ők voltak itthon. ”Itt az alkalom” gondolta.

-Nincs itt Vernon most, ehetsz!-
-Köszönöm-vette el az ételt-Petunia néni?-
-Igen Harry?-
-szeretném megkérdezni, hogy eljöhetne-e Hermione hozzám a nyár hátralévő részében?-
-Az a kislány, akivel a pályaudvaron voltál?
-Igen, a legjobb barátom.
-Oké, de úgyhogy ne idegesítsétek Vernont.
-Köszönöm szépen!-azzal odafutott és egy puszit adott Petuniának.-
Petunia meglepetésére.
-Oh, bocsánat-szólt Harry
-Semmi baj-mondta-Egyél!-

Mikor befejezte felment a szobájába, hogy megírja válaszát barátjának.

Kedves Hermione!

Megkérdeztem..Jöhetsz!!!
Mikor indulsz? Tőlem ma is jöhetsz!

Szertettel:
Harry

Még nem tudta elküldeni a levelet, mert a bagoly még távol lehetett. Most már sajnálta hogy nem sietette Hedviget.

Vacsora után….

-Hedvig!-mondta Harry-Végre!-

Elküldte Hermione levelét a madárral!
És elolvasta Ronét.

Kedves Harry!

Most elutaztunk a rokonokhoz, majd a Roxfort Expressen találkozzunk! További jó nyaralást. Remélem jól telik!

Ezután Harry lefeküdt és nehezen de elaludt.

Eközben…..
Hermione vadonatúj seprűjével az ablak előtt lebeg, előveszi pálcáját és ezt suttogja-Alohomora-
Bemászik az ablakon, lepakol, és leül.
-Egész szép ez a szoba! -mondja és észreveszi Harry-t aki édesdeden, alszik -Milyen aranyos, sose láttam még így! -azzal odamegy hozzá, és puszit akar adni arcára de, Harry hirtelen elbilenti fejét és a szájára adja. -Hopsz. -A sötétben nem láthatja senki, de Hermione Ron hajára emlékeztető arccal áll felette. Leül Harry székére és ő is, elalszik.

3. fejezet
A szünidő vége és a váratlan esemény


Harry most kivételesen legszebb álmából ébred fel. Álmában egy lánnyal volt, arcát nem látta de azt tudja, hogy nagyon szereti, és még érzi a száján a leheletét. ”különös” gondolta Harry. Mikor felkelt váratlanul érte az esemény mi következett.


- Hermione! -azzal felemelt egy takarót és betakarta vele a lányt közben érezte a haja illatát. ”Nagyon jó illata van”
Lement a konyhába, hogy Hermione nyugodtan tudjon aludni. Mikor leért már Petunia néni lent volt a konyhában és épp szendvicset készített, Harrynek.

-Jó, hogy jössz épp a reggelid, készítem-, azzal elkezdte a majonézt nyomni a kenyérre.- Tessék.-
-Köszönöm, az este megérkezett Hermione.-mondta Harry
-Akkor jöjjön le, mert Vernon elment dolgozni.
-Még alszik, későn jött.
-Értem akkor vidd fel a reggeliteket, ne itt edd meg!
-Köszönöm, akkor felviszem. -Kezébe vette a tálat és elindult vele felfelé.

-Jó reggelt Harry- Szólt Hermione aki mire felért felébredt.
-Áh szia! Mért nem ébresztettél, fel mikor megérkeztél?
-Olyan aranyosan aludtál!- Kissé elpirult e megjegyzés után.
-Jaj, ilyet ne mondj, mert elpirulok!- de közbe nem vette észre barátnője már rég vörös volt.
-Harry elmehetnénk valahova, nem gondolod?
-Felőlem, de hova?
-Bárhova csak menjünk!
-De az ennivalód még edd meg!
Elkezdtek enni és beszélgettek közben, Harry nem tudta miért, de furcsának találta a lányt. Mikor elindulta, Hermione azt mondta, menjenek valamilyen csendes parkba, hogy ismételhessenek a suli kezdetére.
-Jellemző! -mondta Harry.
Miközben sétáltak Harry füvet tépkedett majd észrevette Hermionét. A lány észre sem vette, hogy teli van a haja levelekkel. Ezután Harry szólt neki és elkezdet kiszedegetni őket.
-Mi van a hajamban? -kérdezte Hermione.
-Levelek. Mindjárt kiszedem.-
Mikor Harryvel már szemben álltak Hermionének hirtelen egy könnycsepp fordult ki a szeméből. A fiú ezt észrevette.
-Mi baj van?
-Semmi csak fáj a fejem.
-Na ezt nem hiszem el, ezért nem kell sírni.
-De én sírok! -mondta Hermione kissé idegesen.
Majd…elfutott a másik oldalra és leült a fa tövébe. Harry utána futott.
-Hermione! Bocsáss meg! Nem gondoltam komolyan.
-Semmi baj nem az a gond!
Harry közelebb húzódott hozzá és átölelte.
-Akkor mi? Miért sírsz?
-Nem érdekes.
-De mondd meg létszíves!
-Bocs, de nem mondom el.
-Oké nekem így is jó. -azzal elhúzódott a lánytól.
-Bocsáss meg!
-Mikor megyünk haza?
-Nekem mindegy.
-Akkor menjünk!
Mire hazaértek észre sem vették de, már késő volt nem ettek, mert nem voltak éhesek. Lefeküdtek.
-Harry?
-Igen?
-Elmondom. Hallgassd végig létszíves!
-Oké.
-Tudod….Én nyáron…áh nem tudom elmondani!
-Mondjad, ha elkezdted!
-Oké. Szóval…Be.. nah beléd…beléd szerettem! -De ezt olyan gyorsan mondta, hogy nem lehetett érteni.
-Nem értem.
-Szeretlek!
Ez váratlan volt de Harry számára de különös forróság töltötte el testét, „lehet ,hogy én is szeretem?”.
-Jaj. És ezért sírtál? Gyere ide!
-Jó, de most nem mondasz erre semmit?
-De. Vagyis…
-Nem tudsz semmit.
-De!
-Akkor?
-Én is!
-Mi én is?
-Szeretlek. Azt hiszem.
-Téllég?
-Aha
-Jaj Harry!
Átölelte és megpuszilta az arcát. Erre Harry bátor lett és átfordítottam a lányt hátára és forró csokót lehelt arcára.
-Szeretlek! -Mondta Harry.
Ezután egymás mellet feküdtek.. Hermione szorosan átölelte. Szorosan de nem erősen, ekkor Harry meg csókolta és átölelte. Sosem volt még ilyen boldog.
-Harry te télleg szeretsz?
-Igen esküszöm.
-És mi lesz Ronnal?
-Azzal még ne foglalkozzunk.
-De…
-Cssss….Aludj!