A kaland
Petkóca  2004.03.29. 20:26

A kaland

Este, pontosabban éjfél volt. Harry a baldachinos ágyán kuporgott, a
meleg takaróba burkolózva. Épp azon gondolkozott, hogy mi baja lehet
Pitonnak - mert
Ugyanis nem jött be ma bájitaltanórára. Két legjobb barátjával, - Ronnal
és Hermionével - már beszélgettek ezen, a klubhelyiségben ülve. Ron
szerint saját magát mérgezte meg, egészen véletlenül, de a
változatosság kedvéért hozzátette:
- kár, hogy nem mi csináltuk. Hermione ezzel ellentétben Harry
észjárásával
ment végig a dolgokon:
- Vagy valaki megmérgezte, vagy pedig beteg lett?
- Igen, csakis ez lehet. - motyogta Harry, maga elé meredve. - Bár,
Nem minthogyha annyira aggódnék Pitonért? úgyis olyan ellenszenves
velem. A múlt órán is levont húsz pontot a Griffendéltől, csak azért, mert
a főzete kék helyett narancssárga lett. - Mondjuk nem minthogyha
valami nagy különbség lenne a kettő között. Érdekes, először Malfoynak
is sárgára sikeredett. Aztán Piton mézes mázasan elkezdte:
- Ügyes vagy Malfoy?
De nem bírta ki tovább, muszáj volt elővennie a ládájából a
Láthatatlanná tévő köpenyt. - Igen, ez lesz az? - mondta kajtatva. -
Ron, Ron!
- Igen? Muszáj volt felébresztened!?
- Nem, de azért velem jöhetnél? Barátja erre a mondatra mintha
megtáltosodott volna, rögtön az ajtó elé ment, és már nyitotta is ki.

*

A szűk folyosókon botladozva végre elértek Piton szobájához. Harry
intett barátjának, hogy hagyja, had hallgatózzon, de nem hallott
semmit.
- Harry, szerintem jobban tennénk, hogy ha visszamennénk a
klubhelyiségbe?
- Css! - csitította Harry Ront, mert motoszkálást hallott a szobából. - Ez
olyan, mintha valaki felkelne az ágyról? Igen, biztos vagyok benne.
Ekkor a kilincs megmozdult. Ron az utolsó pillanatban rántotta el az ajtó
elől barátját, aki szinte kővé dermedve állt ott. Piton szeme körül
éktelen karikák helyezkedtek el, és arca is elég beesett volt. Szinte
kapkodott a levegő után, közben a mellkasára szorítva a kezét.
- Ron, menj a köpeny nélkül el Dumbledorehoz! A jelszó: Dohogó
majom.. A mondat végére Piton összeesett, és nekivágódott a földnek.
- Gyere, Harry, menjünk fel vele Madam Pompfreyhez, aztán majd
szólunk Dumbledorenak! - azzal elővarázsolt egy hordágyat, majd rajta
a tanárral azt pehelykönnyűvé tette.  Piton láttán a javasasszony
felsikoltott, és azonnal futott Dumbledore-ért, aki nemsokára meg is
érkezett.
- Harry, Ron, azonnal menjetek fel a hálókörletekbe? Most! - mondta a
professzor ellentmondást nem tűrő hangon. Így hát a két jó barátnak
nem volt más választásuk, el kellett indulniuk a klubhelyiségük felé, de
azért még azt látták, hogy az ajtón keresztül egy fénysugár robban ki
az ablakon.

Másnap mindezt elmondták Hermionénak is, aki jól meg is szidta őket,
hogy miért mentek egyáltalán ki a Griffendél toronyból, de a végén
dicséretet is kaptak a fiúk:
- Helyesen tettétek, Harry, hogy elvittétek Pitont Madam Pomfreyhoz. -
mondta mire a két fiú elnevette magát.


Két nap múlva, az első bájitaltan órán, Piton félrehívta Harryt és Ront,
majd folyékonyan elkezdett hozzájuk beszélni arról, amit Hermione
mondott: Egyáltalán mit kerestetek a pincefolyosón?! -, de meg is
köszönte nekik, és villámgyorsan beviharzott tantermébe.
- Lehet, hogy nem is olyan barátságtalan Piton. - jegyezte meg Harry.
- Persze, fogadjunk, hogy Dumbledore utasította, hogy köszönje meg
nekünk?

Vége