A megtörtént álom

Karácsony volt. A hófedte Roxforti birtok most még szebben ragyogott,
mint mikor néha rásütött a nap, mint sok másszor. Hideg szelek
tépázták meg a fúriafűz ős öreg vesszőit, de a kastélyban meleg volt, -
talán éppen Dobby műve ez? Harryt karácsony napján, álmából egy
régi jó barát, Ronald Weasley ébresztette fel.
- Ébresztő, Harry! Hisz karácsony van! - kiabálta, mire a többiek is
felébredtek. Elsőként Nevill nyüszítését lehetett hallani, majd Dean
kiabálását, amit Ronhoz intézett.
- Ez nem lehet igaz, Ron! Minden, hangsúlyozom, minden karácsony
reggelén a te üvöltésedre kell felébrednem! - azzal oda akart dobni
Ronhoz egy párnát, amit sikeresen elvétett, mert Harry karját találta el
vele. - Bocs, Harry, nem akartam igazán.
- Elhiszem. - vágott a szavába Harry, és vérző karjára pillantott.

                                                    -

- Harry, szerintem jobban teszed, ha felmész Madam Pompfreyhoz,
majd ő meggyógyít. - javasolta Hermione, ötletét legalább már
húszadszorra elmondva a Nagyteremben. Harrynek be kellett látnia,
hogy a lánynak igaza van. Pl. bájitaltan órán Piton azért vont le a
Griffendéltől öt pontot, mert a kígyóvér helyett a saját vérét tette bele a
főzetébe.
- Ostoba kis féreg. - mormolta, mikor már csak egy lépcső fordulót
kellett volna megtennie, hogy bemehessen a gyengélkedőre, de
összetalálkozott Dumbledore professzorral.
- Jó napot, professzor! - köszönt, és a karjáról folydogáló vért
Dumbledore észrevette.
- Á, megsérültél, Harry?
- Öö? igen, Dean Thomas véletlenül nekem vágta a párnáját.
- Hadd nézzem. Egy párnacsatától az embernek még nem eredhet el a
vére így. - mondta, majd mire Harry megmutatta neki sebét. Csak ekkor
vette észre, hogy a seb körül egy folyékony anyag terjeng, egy, egy?
Sötét Jegy!
- Gyere-velem! - utasította a professzor folytott hangon  Harryt. A
professzor olyan gyorsan ment, - szinte futott - , hogy Harrynek futnia a
kellett, hogy utolérje. Pedig ez nem volt valami könnyű dolog, hisz a
csöpögő vér mind a padlóra ment és ha ezt Frics meglátja, olyan
botrányt rendez, hogy… Gondolatmenetéből a professzor szava
ébresztette föl.
- Veszély. A kőszörny előtt álltak, ami Dumbledore professzor
rezidenciája előtt állt. Harry karjából már oly mértékben csöpögött a
vér, hogy a professzor jobbnak látta, ha egy tálat varázsol elő neki.
Mormolt egy varázsigét, és a tál Harry karja alatt lebegett szüntelenül.
A szörny feltárult, és mindketten beléptek a helyiségbe.
- Dumbledore professzor! Mi történt? - kérdezte egy női hang,
nevezetesen McGalagonyé.
- Nem tudom, Minerva? De Harry mindjárt elmeséli, igaz? - kérdezte
Harryre sandítva.

- ...aztán Dean megdobott a párnájával. - fejezte be Harry
mondandóját.
- Semmi különös dolog nem történt előtte? - kérdezte Dumbledore.
- Nem... Illetve egy... Voldemorttal álmodtam. Belopódzott a kastélyba,
és üvegszilánkokkal tele szurkálta a kezemet, és aztán egy
köpenysuhintással eltűnt.
- Semmi más? - kérdezte ismét McGalagony.
- Nem. Utána már csak Ron kiabálását hallottam, hogy kelljek végre fel.
A beszélgetésbe hosszú szünet csapódott be, aztán Harry akaratán
kívül is megszólalt:
- Profeszor úr... Ez azt jelenti, hogy Voldemort visszatért?
- Attól tartok igen, Harry

Vége